„Mert a termeszetfölöttiek után sóvárgó lelkek szerettek hinni a csodákban. (…)
Tóth Béla, Előszó, in: Tolnai, A bűvészet könyve
Nemcsak, hogy örömest mondanak le a hogyan fürkészéséről, hanem szörnyen megharagusznak, mikor valaki a kezökbe adja a titok kulcsát.”
Az 1890-es évek végén megjelent egy könyv – bizonyos Tolnai Simon tollából, aki amellett, hogy laptulajdonos, nem mellesleg „hobbi-bűvész” is volt. E könyv abból a célból született, hogy okítsa, tanítsa a bűvészet mesterségét űzni vágyókat, valamint egy-két korábban megjelent társához hasonlóan, igyekezett azt is bemutatni, hogy a spiritiszta gyakorlat művelői valójában maguk is csupán bűvésztrükkökkel ámítják közönségüket.
A könyv igen elterjedt és közismert lett a magyar bűvészet iránt érdeklődők körében. Nem az első bűvészkönyv, nem is az utolsó, azonban saját korában szerfelett fontos műnek számított – A bűvészet könyve.
Mundus vult decipi… A világ azt akarja, hogy becsapják…
A teljes latin aforizma „Mundus vult decipi, ergo decipiatur!” úgy szól; „A világ azt akarja, hogy becsapják, csapjuk hát be!”
Kiváló mottó mind bűvészeknek, mind ál-spiritisztáknak.
A bűvészek, akiket – okkal – mondanak a megtévesztés mestereinek, előszeretettel leplezték le az ugyancsak megtévesztéssel ügyeskedő médiumok, spiritiszták és lélekidézők ténykedését.
A bűvészet könyvében is külön rész foglalkozik e szélhámosságok témakörével, „Leleplezett spiritizmus” címen.
Tették ezt elviekben egyrészt azért, hogy a naiv közönséget megóvják a rosszindulatú csalóktól (akiket mint tudjuk egy világ választ el a jóindulatú, őszinte csalóktól ☺ ) másrészt pedig az örök kíváncsiság, a „hogyanok” megválaszolása utáni, függő vágy miatt, mely űzte, hajtotta a bűvészeket.
Szellemidéző bűvészelőadás
Bárhogy is, de mind a médiumok, mind a bűvészek közönségét ugyanaz vonzotta – az emberek hinni akarása, hogy a sivár mindennapok világán túl valami több van, valami, ami magában rejti a túlvilági titkokat, valami, ami mélységet csempész a létezés sekélynek tetsző valóságába.
A spiritizmus fénykorát élte a 19. században, és ekkoriban már a bűvészet is betört a kisebb-nagyobb színházak színpadaira. Előbb utóbb pedig elkerülhetetlen volt, hogy a médiumok világa a bűvészelőadások részeivé váljanak.
Habár a természetfelettiben való naiv hitnek mind kevesebb teret engedett a tudomány fejlődése, a mai napig valami úton-módon a szellemidéző-bűvészmutatványok megőrizték vonzerejüket, és modern bűvészek is szívesen nyúlnak vissza e klasszikus témához – példának okáért Németh Gábor bűvész nem olyan rég színpadon debütált Szeánsz c. bűvészműsora. A modern közönség pedig éppoly szíves befogadónak bizonyul, mint pár száz évvel ezelőtt, holott a „hogyanokat” és titkokat már korántsem fedi oly mértékben a titokzatosság leple, mint anno.
