Húsvétkor a keresztények hite szerint az emberré lett Isten, Jézus Krisztus halálára és feltámadására emlékezünk. A karácsonnyal ellentétben ez nem egy kötött ünnep, mindig változó időpontban ünnepeljük meg.
A feltámadás ünnepét megelőző napoknak is nagy jelentősége van. A szent három napként emlegetik őket: a nagycsütörtök, ami az oltáriszentség megalapításának emléknapja, a nagypéntek, ami Krisztus kereszthalálának emléknapja, valamint a nagyszombat, ami egy átmeneti időszakot jelöl: este a feltámadási körmenettel zárul le, mert Krisztus nagyszombatról vasárnapra virradólag támadt fel.
Húsvét vasárnapján ünnepeljük Krisztus feltámadását. Az asztalról elmaradhatatlan az ünnepi kalács, tojás és sonka, amit régen a lakoma előtti szertartáson szenteltettek meg a pappal. Ételszentelésre a szombat esti liturgiában is volt és van lehetőség. Valahol az a hagyomány, hogy már szombat este, a feltámadási körmenet és liturgia után elfogyasztják az ünnepi ételt, máshol erre csak húsvét vasárnap, a reggeli mise után kerül sor.
Mit ünneplünk húsvéthétfőn?
A húsvéthétfőt vízbe vető, vízbe hányó hétfőnek is nevezik. A népi hagyomány onnan eredezteti ezt a szokást, hogy húsvét hétfőn egy apokrif legenda szerint (apokrif annyit tesz, hogy nincs benne a Szentírásban a történet) a katonák vödörből borogatták a vizet az asszonyokra, akik Krisztus feltámadását hirdették, hasztalan remélve, hogy elhallgatnak ettől. Ennek szellemében a locsolkodás régen nem diszkréten, illatos kölnivel történt, hanem egy vödörnyi vízzel, vagy vályúba vetéssel. A hagyományos húsvéthétfői vizes locsolkodásnak elsődleges őrzői hazánkban a hollókőiek, akik népi viseletbe öltözve minden húsvéthétfőn tartanak bemutatót. Ilyenkor jellemzően minden legény locsolta a falu minden leányát (és asszonyát, valamint vénasszonyát is), de fontos szerepe volt abból a szempontból is, hogy az udvarlók, vőlegények hogy locsolták meg kiszemeltjüket.
A húsvéti tojás
A termékenység szimbólumaként is ismeretes étel most már szinte a színskála minden árnyalatát magára tudja ölteni, annyiféle tojásfesték van a kínálatában, de vitathatatlan, hogy régen a piros színű tojások voltak az egyeduralkodók. Ennek oka az volt, hogy a piros Krisztus vérére utalt; a népi hagyomány szerint egy asszony tojással teli kosárral megállt imádkozni a keresztfa alatt, s ekkor a tojásokra rácsöppent Krisztus vére. A piros színt korábban természetesen nem a boltban kapható festéktől, hanem természetes adalék által nyerték el, például hagyma héjából.
A húsvéti tojás elmaradhatatlan része az ünnepi reggeliknek, amit a nagyböjti hagyományoknak köszönhetünk. A 13. századból vannak olyan forrásaink, amelyek arról árulkodnak, hogy a szerzetesek már az 5. században elkezdték a böjt részeként tiltott étellé tenni a tojást. Azonban a tyúkok nem mentek ezalatt szabadságra, ezért aztán olyan mértékű többlet keletkezett, amit az ünnep beköszöntével elajándékoztak azok, akiknek volt otthon baromfija – romlékonysága miatt vált húsvéti ajándék belőle. A későbbiek során a tojás alakú ajándékok különböző módon váltak az ünnep részévé: a Viktória korabeli Anglia embere szaténba burkolta a maga üreges tojását, s a belsejébe, akárcsak a mai Kindertojásba, meglepetést rejtett. Az oroszoknál drága mulatsággá lett a húsvét, miután az arisztokrata körökben elkezdtek ékkövekkel díszített tojásokat adományozni egymásnak. 1873-ban jelent meg Angliában a csokitojás, eleinte igencsak vaskos falai voltak, és kizárólag étcsokoládé ízben lehetett kapni.
A húsvéti nyuszi eredete
Hogy került a nyuszi a húsvéti ünnepkörbe? Az egyik népszerű magyarázat egy kacifántos nyelvi kifejezéshez és egy kis félrehalláshoz kapcsolódik: a zsidó hagyományok szerint húsvétkor, azaz pészach-kor a fácán egy fajtáját, császármadarat ajándékoztak egymásnak. A császármadár német neve Haselhuhn, míg a nyúlé Hase: állítólag ennek a névbeli hasonlóságnak köszönhetjük, hogy a nyuszi bekerült a húsvétba.
Egy másik történet szerint a germán mitológiában igenis van tojást tojó nyúl, ami a tavaszi ünnepkörhöz kötődik: Ostara Istennő ajándékaként tekinthetünk rá.
